Az angol zenekart 1968-ban alapította Chris Curtis(1942;dob;ex-Searchers), Jon Lord(1941;billentyűsök), Nick Simper(1945; basszusgitár;ex. Jhonny Kidd and The Pirates) és Ritchie Blackmore (1945; gitár). Curtis napokon belül kilépett, helyére Rod Evans (1947> ének) és Ian Paice (1948; dob) lépett. A Shade Of Deep Purple-ön szerepelt a Hey Joe és a Hush (Amerikában ötödik). A The Book Of Talyesyn és a Deep Purple után 1969-ben Evans és Simper helyére Ian Gillan (1945; ének) és Roger Glover (1945; basszusgitár) lépett. Ezt a felállást tartják a "klasszikus" Deep Purple-nek; a négyes a londoni filharmonikusokkal készített Concerto For Group And Orchestrával debütált. A Deep Purple In Rock biztosította helyüket a vezető heavy metal együttesek között, a Black Night Angliában a második lett.
A Strange Kind  Of Woman bekerült a Top 10-be, a Fireball és a Machine Head pedig listavezető lett, az utóbbin szerepelt a Smoke On The Water. A platinalemez Made In Japan színpadi erejüket örökítette meg, de a Who Do We Think We Are már az utolsó munkája volt ennek a felállásnak. Gillan és Glover kiválásával a Deep Purple elvesztette expresszív frontemberét és fantáziadús szervezőjét, bár David Coverdale (1951, ének) és Glenn Hughes (1952;basszusgitár; ex-Trapeze) csatlakozása új lendületet hozott. A Top 10-es Burn és a Stormbringer után 1975-ben Blackmore kivált, hogy megalapítsa a Rainbow-t. Tommy Bolin (1951-1976; ex-James Gang) játszott a Come Taste The Blanden, de az ő dzsessz/soul stílusa nem illt össze a Deep Purple hangzásával; a csapat 1976-ban szétvált. Coverdale megalapította a Whitesnake-et, Paice és Lord Tonny Ashtonnal zenélt, Bolin pedig meghalt heroin- túladagolásban.
1984-ben Gillan, Lord, Blackmore, Golver és Paice elkészítette a Perfect Strangerst, Joe Lynn Turner énekelt A Slaves And Mastersön.1993-ban Gillan visszatért hozzájuk, de csakhamar újra távozott, Blackmore pedig 1994-ben lépett ki, helyére rövidesen Joe Satriani került. 1996-ban Steve Morse (gitár), Lord, Gillan, Glover és Paice lemezre vette a jól sikerült Purpendiculart. Az 1998-as Abandon hozta a megszokott rockos attitűdöt, azóta csak archív anyagok jelennek meg tőlük, egy 1975-ös próbafelvétel ( Days May Come, Days May Go, 2000)